Irány a tanya!

Irány a tanya!


Szegeden, egy ötödik emeleti panellakásban éltünk. Hiába ültettem ott paradicsomot az erkélyre, a méhecske nem jött fel beporozni – kezdte történetüket Helga, hogy környezettudatosságra törekvő családként hogyan költöztek a Domaszék környéki tanyavilágba.
Vegyszermentesen és környezettudatosan szeretett volna élni Horváth Helga családjával, ezért a szegedi pörgést hátrahagyva egy tanyára költöztek. Maguknak készítik a szappant, komposztálnak, az ötéves Boti pedig büszke rá, ha a saját biozöldségüket eheti.
– A kilométerkőtől pár méterre van egy földút, onnan már látszik a ház – navigált a telefonban Horváth Helga, amikor domaszéki tanyájukra igyekeztünk. A lucernaföldön és a kis erdőn túl már nyílt a kapu, a családanya fogadott. Gyermeke, az ötéves Boti épp a kertben szaladgált, de a szöcskevadászat közben időt szakított üdvözlésünkre. – Nyugodtan ki tudjuk engedni szaladgálni, itt nem lép bele semmibe, nincsenek se üvegek, sem szemét, nem úgy, mint a játszótereken – csatlakozott hozzánk párja, Zoltán is.

Elég volt a pörgésből

– Szegeden, egy ötödik emeleti panellakásban éltünk. Hiába ültettem ott paradicsomot az erkélyre, a méhecske nem jött fel beporozni – kezdte történetüket Helga, hogy környezettudatosságra törekvő családként hogyan költöztek a Domaszék környéki tanyavilágba. A kis ház felé sétálva telkükön egy egykori almásba botlottunk, a fákkal és kerítéssel körülvett birtokon zöldségeket, gyümölcsöket és fűszernövényeket tartanak. Néhány gólya repülte át épp fejünk felett a birtok határát, az őzeket a szomszéd hereföldre csak éjszakára várták.

– Nem félek itt jobban, mint a városban – jegyezte meg Helga, látva a távoli szomszédokat keresgélő tekintetünket. Helga idősebb fia, a 17 éves Zoli nehezebben élte meg a váltást, de hiába élnek tanyán, közel a buszmegálló, és mindenki bejár dolgozni, tanulni Szegedre, az internet sebessége is megfelelő. – Elegünk lett a városi pörgésből, szerettük volna elhagyni a vegyszeres ételeket, kozmetikumokat, és egészséges életet élni. Az első lépés az volt, hogy 1-2 éve elvégeztem egy háziszappan-készítő tanfolyamot, innen indult a környezettudatosságunk. Egy hónap alatt mindent lecseréltünk, én csinálom többek között kecsketejből a szappant, a samponokat, az arc- és kézkrémeket, a mosogatószert – mesélte Helga már a kerti lócán üldögélve. Mellette egy kosár bab száradt éppen, körülöttünk illatos gyógynövények csokrai lógtak, a hűvösben pedig házi, áfonyás-mentás-citromfüves szörp került az asztalra csipkebogyóval. – Csak egy kis barna cukor van benne – nyugtatott meg, miközben a szaladgáló kicsinek is töltött belőle.
Csak egy hétvégének indult

– Decemberben költöztünk ide. Amikor megvettük a tanyát, csak egy hétvégére akartunk először kijönni, hogy megnézzük, milyen itt, de hétfőn már csak csomagolni mentünk vissza a szegedi lakásba – mesélték nevetve, hogyan fűtöttek – központi rendszer híján – kályhákkal eleinte. Azóta a nagyobbik gyermek besegít a fűnyírásban, Zoltán a kert fejlesztését, Helga pedig birkák és csirkék vásárlását tervezi. – Nem számolgattunk utána, hogy anyagilag a városi vagy a tanyasi lét olcsóbb. Azt tudom, hogy amíg az üres, városi lakást árultuk, havi 30 ezer forintot kellett a közös költségre és az átalánydíjakra költenünk, itt csak villanyszámlánk van, kevesebb inger ér a vásárlásra. A városba persze be kell mennünk, de spóroltunk azzal, hogy földgázüzemű autót vettünk – folytatta. 

Nem világosodtak meg

A család szerette volna az élelmiszereket is biomódon megtermeszteni magának. – Nem termelünk semmit eladásra, de a saját répánkat, cukkininket esszük, a szappanba is az itthon termesztett növények, köztük körömvirág, levendula, izsópfű kerülnek – magyarázta Helga is, miközben a konyhakert felé kalauzolt. Elhaladtunk a komposztáló és a gyógynövényszárító alkalmatosságok mellett, az édesanya pedig izgatottan ellenőrizte, érik-e már a lábunk mellett futó dinnye. Boti is utolért bennünket, és látva, hogy a kis fóliasátor felé tartunk, gyorsan kért egy kis koktélparadicsomot. Nyugodtan falatozhattunk belőle, hiszen nem permeteznek semmit, nem kellett megmosnunk. A gyermekek egészsége a fő szempont a családban, a kicsinek például szokása, hogy kiszalad, kihúz egy répát, és azt rágcsálja. De amikor segít a kertben, a közeli boltból kaphat egy kis édességet. 

– Mi nem világosodtunk és nem tértünk meg, de nekünk ez a tudat jó – jegyezte meg Zoltán, majd elmondta: meg kell venniük, amit nem tudnak megtermelni, de legutóbb például a saját készítésű szappant házi kolbászra cserélték. – Próbáljuk a kicsit is bevonni, hogy ne az a kép éljen benne: elhúzza a hűtőt a bevásárlóközpontban, és ott a zacskós kukorica. Mi itthon elvetettük a magokat, majd együtt törtük le a csövet, és anya főzte meg. Így látta végig, és tudja, mi miből van – beszéltek az első kalandokról a konyhakertben. – Az asztalnál ülve Boti mindig megkérdezi, hogy a saját zöldségünk van-e a tányéron, és büszke rá, ha az.

Forrás:
Fotó forrása

Allergia és minden más

...és jött a bumm, a kiút keresés, a változni akarás!

Elég volt, nem csinálom ezt tovább!

Nem érdemes részletezni, mikor és hogyan történt, de megtörtént. Biztos vagyok benne, hogy sokunkat rászoktattak - ez volt a cél -  az üzletekben kapható, előregyártott, színezékekkel teletömött, ízfokozókkal megspékelt, glutamátokkal, aszpartámmal dúsított "finomságokra".

A mikor és hogyan csak idő kérdése. Mármint, hogy beteg leszel-e valamilyen formában. Most bólintasz egyet: ejjj, egyszer élünk, hagy egyem már meg amit megkívánok. Persze egyed, de nem lesz mindegy, amikor benne vagy. Ha szerencséd lesz, csak gyomorfájás, hasmenés, bélgázosodás....ezek is kellemesek egy buszon, vonaton, amikor hol jöjjön ki a puff :).

Ha nem lesz szerencséd, akkor jönnek a komolyabbak - bár ezek csak feltételezések, nem állíthatom, nincs semmi statisztikám, meg amúgy sem.

Nem is írom le inkább, hogy mekkora az esélyed, mert magam sem tudom, de olvass utána, tájékozódj. Na neeeem, nem a tévéből. Ott maximum akkor beszélnek ilyenekről, amikor már tuti alszol....

Tényleg nem szándékom a hangulatkeltés, a saját tapasztalat az, ami írásra késztet. Olvastam több oldalt is. Például ezt, ahol szó szerint lehúzzák az állítólag áltudományos, a természethez nyúló szakemberek gondolkodásmódját, munkásságát - mondván nincsenek statisztikai adatok az eredményességre, a gyógyulásra.
Jó. Azokat a statisztikai adatokat - amiket például egyes gyógyszerek mellékhatásai hosszútávon okoznak - , vajon melyik hiteles cég, csoport készíti? Az elfogadható, hogy a gyógynövényeknek is lehet mellékhatása, de a népi gyógyászat már több ezer éves. Voltak (vannak) olyan helyek a világban, ahol orvos sincs több száz kilométeres körzetben. Ezeknek a népeknek a természethez kellett nyúlniuk. Az igaz, hogy mindenkit nem lehet meggyógyítani - de gyógyszerrel sem.

Itt visszatérnék magamra. Arra kérek mindenkit, hogy véletlenül se hallgasson rám, nem mondhatom, hogy kövesse a példámat, tegye azt amit én. Mindenki saját maga felelős az egészségéért és döntéseiért.

Szerintem olyan ember nincs, akinek ne lenne valami baja, hát nekem volt bőven. Valahol egyetértek azzal, hogy az invazív növényeket kordában kell tartani. Most divatos éppen az akácfa elleni hadjárat. Persze Európai Uniós nyomásra. Így van ez a parlagfűvel is. Ez nagyon érzékeny téma. Emberek ezrei szenvednek az allergiától. A legtöbben szerintem a parlagfűre vagyis annak pollenjére.

Ezen nem árt elgondolkodni kedves allergiások: amellett, hogy a városi levegő - vagyis tulajdonképpen már a vidéki is (chemtrail) - igen szennyezett. Szilárd meggyőződésem, hogy az allergia pszichés eredetű is, mindamellett igenis tehetünk azért, hogy kigyógyuljunk ebből a népbetegségek hitt kreálmányból. Mert az!

Én a parlagfüvet megeszem.

Már második éve, hogy a gyógyszert minimalizálni tudtam annyira, hogy a csúcsponton szedtem csak be, maximum 2-3 alkalommal. Ebben nagy szerepet szántam az életmód változtatásnak is. Nem hiszek a csodabogyókban, csodaszerekben sem. Kizártnak tartom, hogy egy valami helyrehozná az évek során elrontott szervezetet.

Gondolhatod, hogy közhelyes a monológom, de az én oldalamon nem fogsz találni semmi reklámot, amivel táplálékkiegészítőt vagy gyógyszert szeretnék népszerűsíteni. Vagy elhiszed vagy nem, ez a te dolgod.

Életmódváltozás. Majd azzal jössz, hogy "de nincs időm mozogni, sok a munkám, nem tudok tiszta kaját enni". Ezek mind-mind kifogások. Erre szoktattak rá téged (nem véletlenül lettél allergiás). Még a városi ember is tud odafigyeléssel ételt enni. Bizony, nem hitted volna ugye? Egyre jobban szerveződnek a termelői piacok, házhoz szállítások.

Gyógyszerek - patikaszerek

Annyiban gyógyszerellenes vagyok, hogy a felesleges, agyon reklámozott patikaszereket rühellem. Mit látsz a tévében, mit hallasz a rádióban? Mossák az agyad, befolyásolnak, terelnek, birkásítanak. Jobb, ha ezzel tisztában vagy.

Mondod: engem nem lehet, mert nem érdekel. Dehogynem, figyelj csak.

Vágó István a nagy szkeptikust is beetették, itt egy videó erről.

http://youtu.be/5mqhbu8MsKk

Tőlem a tapasztalásaimat fogod látni. Nyitott szemmel közlekedek, mindenre felkapom a fejem, még akkor is, ha áltudományosnak állítják be a megrögzött gyógyszerpártiak. A ködpiszkálók is emberek, csak leragadtak, egyféle "gyógymódot" ismernek el.

Szerinted csak abban van igazság, amit egy bizonyos csoport állít? Ez lenne a gyógyszerlobbi?

Hidd el, ők is hozzányúlnak idővel a természethez, visszafogják sírni öregeink tudását.

"Az vagy, amit megeszel"

Nem az a lényeg, mennyi idős vagyok.

Átugrom ezt a tételt és nagyobb léptékben tárom eléd a negatív életmintát. Na jó, azért nem annyira negatív, csak hiányos, de ez is inkább úgy 18. után.

18. előtt még lehetett ételnek valót kapni. Nem az volt a lényeg, hogy tömegeket mozgassunk, akik birkamód csapnak le a 10 forintos "zsömlére" (ezt sem nevezném annak) - majd megvesznek egy halom más, használhatatlan, nagyobbrészt egészségtelen ennivalót -, hanem élettel teli alapanyagot vehess.

Mi van most?
Adj olcsón, majd vetesd meg a másikat drágábban és még az is necces.


Nem a minősítés a célom, hanem a homokba dugott struccfejek kirángatása.
Ételt egyél, a Teremtő áldjon meg!! Elfelejtetted mi az, hogy étel? Az ezer részt feldolgozott kaják, nekem a műanyag kategória (most már). Persze ez nem volt mindig így, be kell verd a fejed hozzá, ha nem használ a szép szó! Ez történt velem is, jól bevertem, az élet úgy hozta, hogy fájjon.

Ez a cél, hogy ne élj egészségesen. Tömegpszichózis. Manipuláció. Megmondják, hogy "olcsón" megkapod. Ezzel együtt kapsz mást is, legfőképp betegségeket. Nem viccelek. Voltak, vannak, akik ezt bebizonyították nekem.

Nem állítok semmit, csak a saját tapasztalásaimat adom közre. Még az is lehet, hogy nincs igazam. Ezt magad döntöd el! Ha jól körül nézel a házad táján, a szokásaidat megvizsgálod, láthatod, mit és hogyan csinálsz jól vagy rosszul. Józan paraszti ésszel gondolkodj!

Vannak akik csak tudományos alapokon formálnak véleményt, de ÉLNI nem tudnak. Ők nem kívánják az egyensúlyt a természettel. Vannak, és sokszor mérgeznek is, a szó szoros és átvitt értelmében is.



Kövess, röviden leírom miről van szó...